Lelkészek

Admin | 19.1.2015

A Szepsi Református Egyházközség lelkészeinek névsora 1563-tól:


1563 – 1580            Galata István

1580 - 1583             Iklódi Miklós

1583 – 1587            Paksi Cormaeus Mihály

1587 -                     Kőrösi Lukács

1599 – 1607            Siderius János

1594 – 1606             Újfalvi Katona Imre

1615 – 1638             Kovásznai Imre

1642 – 1645             Szathmári Lázár Miklós

1645 – 1650             Borosnyai Gáspár

1650 – 1680             Váczi András

1664 – 1671             Keresztúri G. Bálint

1680 – 1694             Tolnai Szabó Mihály

1680 - 1684              Pertsi András -segédlelkész

1684 - 1688              Kabai Ferenc - segédlelkész

1694 - 1703              nem volt lelkész

1703 – 1710             Kőrösi János

1710 – 1713             Szentandrási Simon Mihály

1714 – 1727             Nádudvari Mihály

1727 – 1738             Szatmári János

1738 – 1744             Nádudvari Mihály

1744 – 1753             Bogáti István

1753 – 1766             Bódis Ferenc

1766 – 1775             Vári Zeke Miklós

1775 – 1776             T. Jósvai Mihály

1776 – 1779             Kaptzi István

1779 – 1800             Tasnádi Székely István

1801 – 1804             Sárkány Pál

1805 – 1816             Major József

1816 – 1823             Patay János

1823 – 1829             Kerészy István

1829 – 1833             Szanits Dániel

1833 - 1850              Márkus György

1850 – 1863             Márkus László

1863 – 1864             Tatár Mihály

1864 – 1872             Hadházy László

1872 – 1873             Jakab János

1873 – 1874             Béki Sámuel

1874 – 1875             Varga József

1875 – 1879             Megyasszay Pál

1889 – 1927             Kovács Béla

1927 – 1942             Csáji Pál

1942 – 1972             Orémus Endre

1973 – 1985             Vass Géza

1987 – 2014             Gábor Lajos

Admin | 25.1.2015

Kiss Endre József: Siderius János, a "nagy hírű és kedvességű és szép tudományú nevezetes ember."

      

401 éve halt meg augusztus 31-én és temettetett el Szepsiben Siderius János református esperes-lelkipásztor, egyházi író. „ Tanúlt a’ Német országi Oskolákban 1583-dik esztendő tájban, vólt Tarczali Prédikátor, Abaújvár és Torna Vármegyékbeli Ekklésiák Esperestjek, nagy hírű és kedvességű és szép tudományú, nevezetes ember. Köz akaratból írt egy Kátékismust és botsátott Világ eleibe 1597-dik esztendöben. Melyet az után is sokszor nyomtattak ki és közönségesen éltenek véle a’ Reformáta Ekklésiákban. ” – foglalta össze a róla szóló tudnivalókat Bod Péter. [1]

       A születésének időpontját nem ismerjük; csupán becslésekbe bocsátkozunk, amikor feltételezzük, hogy 1550 előtt látta meg a napvilágot és talán 60-es éves kora körül ment el.

       Szikszón született, hazai tanulmányai után külföldi egyetemjárásra indult. 1583-ban Wittenbergben seniora a magyar coetusnak. Itt valószínűleg nem egy, hanem több évet töltött tanulással. 1584-ben elveszítette 14 éves leányát. Vígasztaló verseket és sorokat írtak hozzá: Tolnai Fabricius Balázs sárospataki lelkipásztor, Csanádi János, Czibradi Mihály, Szepsi W. Balázs, Debreceni Tankó Miklós, Miskolczi P. Boldizsár, Szamosvölgyi Sándor - diáktársai. [2]

        Hazatérve Kassán, majd Tarcalon református lelkipásztor, 1598-tól 1604-ig az - korábban kassavölgyinek nevezett - abaúji egyházmegye esperese, 1599-től szepsi lelkipásztor. [3] Szepsi korábban Báthori György birtoka, aki erdélyi tanácsúr, a tárnokmester testvére, Kassa környéki négy településen 163 porta tulajdonosa. [4] A század utolsó negyedében – 1575-től - a református ruszkai Dobó Ferenc, az egri hős leszármazottja, alsó-magyarországi főkapitány, császári és királyi tanácsos, barsi és beregi főispán a vidék legbefolyásosabb közéleti személyisége, mint az ország leggazdagabb birtokosa.

         A káté és énekszerző szepsi esperesnek tekintélye van a kortársak között. Támogatja a lelkipásztornak készülők külföldi egyetemjárását. [5] Többek között kapcsolatban áll Dobó Ferenccel, Thököly Sebestyénnel, [6] egyengeti Szenci Molnár Albert és a tarcali születésű, későbbi zempléni esperes Miskolczi Csulyak István előmenetelét. [7]

         Siderius 1604-ben lemond esperesi tisztéről, feltehetően betegsége – vagy betegségei - miatt és 1608-ban elmegy a minden élők útján.

         A leánya halálára írt gyászverse, [8] Tolnai Fabricius Tamáshoz [9] írt üdvözlő verse, [10] Gönczi István [11] művéhez [12] írt ajánlása [13] és általa szerzett temetési ének [14] mellett első sorban katekizmusával írta be nevét a kátéirodalom és egyházunk történetébe:

Kisded Gyermekeknec való CATECHISMUS, Az az Rövid Kérdések és feleletek által való TANÍTÁS : A Keresztyéni Hitnec foe Agazatirol. Debreczen, 1597. Rheda Ny. [15]

         A káté a protestáns irodalomban az a műfaj, mely az evangéliumi tanítás lényegét összefoglalja, ezért a Biblia és az énekeskönyv után a leginkább forgatott könyv. A reformáció századának végére mind Európában, mind Magyarországon kialakultak a hitújítás ágazatai, megteremtették egyházszervezeteiket és intézményeiket. A katechetikai irodalomnak szolgálnia kellett a belső megerősödést a hitelvek rövid összegzésével és mind érettebb, kiforrottabb megfogalmazásával, ugyanakkor helyt kellett állnia a küldő támadásokkal szemben. Ebben a két-, - néha több - frontos küzdelemben, még az ellenreformáció korszaka előtt, született meg, - a református kátéirodalom első hazai korszakának lezárásaként [16] - Siderius kátéja.

A nagy elődöket követve, Luther és Kálvin nyomdokain halad, a Heidelbergi Káté tanítása szerint, s a közvetlen elődei közül Félegyházi Tamás [17] és Szikszai Hellopoeus Bálint [18] kátéinak anyagait veszi át. Mivel a kátéirodalomban az anyag meghatározott, az átvétel kikerülhetetlen, ugyanakkor ez nem zárja ki az eredeti összeállítást. A kátéírónak széleskörű ismeret-anyagra, megfelelő érettségre, lényeglátásra, tömörítési képességre és mindenek előtt, nagy alázatra van szüksége ahhoz, hogy időtálló művet alkosson. Sideriusnál ezek az adottságok nem hiányoznak. Az „Elöljáró beszédében” tarcali lelkipásztorként, bibliai Igével köszönti az olvasót és minden jót kíván. Azután kifejti, hogy az igaz istenismeretre tanítást, mihelyt az értelem megnyílik, már gyermekkorban kell kezdeni, s azután gyakorolni. Hangsúlyozza, hogy jó volna – legalább az adott egyházrész egyházmegyéin belül - egységesen, egyfajta katekézist elsajátítani, s az alapvető tanításokat egyformán magyarázni. Ennek eszköze lehet a rövid és egyszerű, könnyen érthető káté. [19]

A tematikáját a „Keresztyén vagy-é?” – kérdéssel indítja és szól a Krisztus érdeméből való bűnbocsánatról, s a mindenben Isten dicsőségére, embertársa javára igyekvő keresztyénről, akinek hivatása Isten jobb megismerése és tisztelete. A Szentháromság, az Apostoli Hitvallás, a Szentírás, a Tízparancsolat, a törvény és a bűn, az evangélium, a megigazulás, a hit, valamint Krisztus hármas tiszte után a szentségek és az imádság nagy témáit tekinti át, melyek harmonikusan illeszkednek egymáshoz. A kátéhoz egyszerű, mindennapos imádságokat csatol. Mindehhez elég a számára 34 tenyérnyi oldal.

A kátéját a népiskolai oktatás céljaira szánta. [20] Az ő korában azonban még nem létezett a mai értelemben vett népoktatás, de már kialakult a sajátosan magyar partikuláris iskolarendszer. Nem ismerték még a „gyermekirodalmat”, nem kísérleteztek a „gyermeknyelven” megírt kátéval. A felnőttek és a gyermekek kátéja között mindössze annyi a különbség, hogy a gyermekeknek szánt a végtelenségig leegyszerűsített. A mai olvasónak így is néha száraz, nehézkes, akadémikus, elvont, de tagadhatatlan az igyekezete arra, hogy szemléletes, befogadható legyen. A feleletei tömörek, kifejezőek, viszonylag színesek és szabatosak. A korabeli viszonyok között többet nyújtani nemigen lehetett volna. [21]

Erős biblicitásával nagyszerű segítő eszköze az evangéliumi hit öntudatos megélésének, s hatásával nemzedékek kegyességét, jellemét nevelte századokon át az az egyszerűségében elemi kifejező erő, mely a roppant tartalma miatt csaknem szétfeszíti a szerény kereteket. [22]

A 17. század elején tartott zsinati végzések a káté anyagát a nagyobb gyermekeknek ajánlják, majd a felavatandó lelkipásztorok tantételévé teszik. [23] A végleges formája – kisebb módosítások után – a 18. század közepére alakul ki. Népszerűségét mutatja, hogy a nyomtatása jó üzlet, nemcsak, mert az egyházi határozatok a használatát kötelezővé tették és emiatt mindig volt rá megrendelés, hanem, mert ettől függetlenül is nőtt a felhasználóinak közönsége. A debreceni nyomda sikeresnek számító, pár száz példányban megjelenő kiadványai mellett Siderius kátéját 30.000 példányban nyomtathatják. 36 ismert kiadásához az 1970-es évek végén még kettőt fölfedeztek: jelenleg 38 kiadásáról tudunk. [24] Tekintettel arra, hogy Siderius János életének és művének a teljesség igényével történő, monografikus feldolgozás még napjainkban is várat magára, nagy jelentősége van a helyi kultusz és síremléke ápolásának, emlékezete őrzésének, öröksége megismertetésének, az évfordulós események publikálásának a sajtóban a szélesebb közvélemény számára. Ettől várhatjuk ui. azt, hogy egyéni, regionális, esetleg intézményi kezdeményezés nyomán megszülethet életművének a teljesebb feldolgozása.

Addig – adja Isten, hogy - a kátéjában foglalt üdvösséges tanítása, temetési énekeinek hitvallása neveljen bennünket, akik megismerkedünk vele, jobb reformátussá, teljesebb emberré!

Szepsi, 2009. augusztus 30.


[1] Bod Péter: Magyar Athenas. (Nagyenyed, 1740.) 1766. 240. p. Bod Péter (1712-1769) erdélyi református lelkipásztor, Árva Bethlen Kata udvari papja, egyházi író.

[2] Koncz József: A wittenbergi akadémián a XVI. században tanult magyar ifjak latin versei, mint forrásművek és pótlékok a Magyar Athenashoz. = Itk 1891. 248., 256., 258. p.

[3] Szinyei József: Magyar írók élete és munkái. XII. Bp. 1908. 970. p.

[4] Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén. I. Bp. 1990. 79-80. p.

[5] Még tarcali prédikátorként adományt küld a wittenbergi bursának. RMKT I. Bp. 1959. 502. p.

[6] RMKT II. Bp. 1962. 287. p.

[7] Miskolczi Csulyak Siderius ajánlására lett Thököly Miklós nevelője és tanulótársa Heidelbergben. RMKT II. Bp. 1962. 290. p. Tarcalról 1608-ban levélben írja Szenci Molnár Albertnek, hogy Sideiusnál közbenjárt az érdekében. RMKT II. Bp. 1962. 319. p.

[8] Epitaphia Scitissimae Virgunculae Annae, Filiae Reverendi Ac Doctissimi Viri Dn. Ioannis Siderij, Pastoris Ecclesiae Tarczalinae fidelissimi… Anno 1586. Witebergae, Typ. Clementis Schleich.

[9] Tolnai Fabricius Tamás – Siderius tanulótársa és seniori tisztében utódja Wittenbergben – Thököly Sebestyén udvari papja Késmárkon, majd 1595-től sárospataki lelkipásztor. Itt fejezi be életét 1599. februárjában. Gyászverssel kívánt részvétet Siderius leányának halála alkalmával. (1587.)

[10] Siderius János: Epigramma in libellum domino Thomae Fabricii Tholnensis. In: Tolnai Fabricius Tamás: Modesta et Christianae disceptatio…Vizsoly, 1594. Írása a képtisztelet miatt vitatkozik Horváth Gergely evangélikus lelkipásztorral. A mű elején Sideriusé ruszkai Dobó Ferenchez írt ajánlást követi, Karkai Demeter és Thúri György üdvözlő verseivel együtt. RMNY. No 756. Megjelent még in: Bocatius János: Alkalmi versek és levelek gyűjteménye (latin). Bártfa, 1599. RMNY No 846.

[11] Gönczi István debreceni diák, szintén tanulótársa Wittenbergben Sideriusnak, bár külföldi tanulmányait már Heidelbergben fejezi be. Nevezett műve Kálvin János magyarországi hatásának is bizonysága.

[12] Gönci István: Panharmonia sive universalis consensus Iesu Christi… Vizsoly, 1599. RMNY No 863. A szerző azt bizonyítja tételesen, hogy Krisztus Jézus tanításaival egyezőek Kálvin János tanításai.

[13] Dominus conitibus et conitatibus, civitatibus item et senatoribus, aliisque regni ordinibus orthodoxam fidem in lengacia retinentibus. Tarcal, 1599. január 19. Siderius előszava mellet tartalmazza Szepsi W. Basilius, Göntsi István, Margitai L. Péter verseit.

[14] Szilvásújfalvi Anderkó Imre Halottas énekei között. Horváth János: A reformáció jegyében. Bp. 1957. 326. p. Szilvásújfalvi énekeskönyvének címe: In exequiis defunctorum. Halot temetéskorra valo énekek. Debrecen, 1598. Rheda Ny. A 17. században még legalább 8 kiadást megért. A Sideriusnak tulajdonított énekek: „Jézus Krisztus Isten Fia…” - RPHA 676., „Sok nyomorúsággal élete embernek” – RPHA 1265., Szükség keresztyénnek mindennek éltében…” RMKT No 7. Bp. 1974. 558. p.

 

[15] RMNY I. No 801. Bp. 1971. 666. p. Az első kiadás szövege nem rekonstruálható. Az OSZK-ban őrzött 16 levélnyi töredék is lehetséges, hogy több kiadásból származik.

[16] Enyedy Andor: Magyar református kátéirodalom. Debrecen, 1928. 49. p.

[17] Félegyházi Tamás ( + 1586. ) debreceni református esperes, korának egyik legképzettebb magyar teológusa. Kátéja 1579-ben jelent meg és számos későbbi kiadást megért.

[18] Szikszai Hellopoeus Bálint (+ 1575) szikszói református lelkipásztor. Kátéja 1573 előtt jelent meg.

[19] A Siderius-káté napjainkban elérhető, legrégebbi, egész szövegében rendelkezésre álló anyaga Szenczi Kertész Ábrahám nyomdájában készült Nagyváradon, 1642-ben. Közli kritikai és magyarázó jegyzetekkel: Barcza József: Siderius János kátéja. In: Studia et Acta Ecclesiastica No 3. Bp. 1973. 849-876. p. Siderius elöljáró beszédét a későbbi kiadásokból elhagyták.

[20] Zoványi Jenő cikkei a „Theologiai lexikon” részére a magyarországi protestantizmus történetéből. Kézirat gyanánt. Bp. 1940. 409. p.

[21] Enyedy A. id. m. 12. p.

[22] Enyedy A. id. m. 50. p.

[23] Barcza J. id. m. 853. p.

[24] Barcza József: Siderius kátéjának ismeretlen debreceni kiadása. = Magyar Könyvszemle 1979/4. sz. 408-411. p.

Admin | 25.1.2015

Szabó András: „Török” prédikátor Szepsiben

 

Szepsi Laczkó Máté krónikája írja a következőket az 1563-as évről szólván: „Egy török deák fő nemzet Debrecenben az Krisztust vallja Szepsiben leszen prédikátorrá: Stephanus Galatinus – ugyan ott holt meg.” ¹

A feljegyzés valóságértékét nincs okunk kétségbevonni, a krónikaíró jól ismerte szülővárosának történetét (feljegyezte² egy másik ottani prédikátor, Laskai Ambrus 1587-es halálát is), s Galatai Istvánról más adatok is szólnak. Szepsi Laczkó szerint „ugyan ott holt meg”, tehát haláláig folyamatosan Szepsiben működött. Ott találjuk a nevét – Stephanus Galata formában – az Egri Lukácsot elítélő 1568-as zsinat iratai között, a helvét irányú aláírók sorában a működési hely feltüntetése nélkül.³ A következő, s egyben utolsó adat 1580-ban szól róla, mint szepsi prédikátorról. Ez utóbbit Kemény Lajos kassai levéltáros közléséből tudjuk, aki azonban nem akart hinni a szemének, s a nevet kiegészítette egy „n” betűvel Galántaira.⁴  Valószínűleg 1580 második felében halt meg, ekkor jött ugyanis Szepsibe az utódja, Iklódi Miklós, addigi kassai magyar káplán.⁵

Prédikátorunk talán egy kisázsiai (Galata!), vagy Isztambul Galata városrészében született előkelő keresztyén férfi volt, akinek esetleg még színleg mohamedánná is kellett lennie. Hosszabb ideje Magyarország hódoltsági részében tartózkodhatott, innen az elengedhetetlen nyelvtudás, majd Debrecenben „Krisztust vallotta” – hihetőleg ünnepélyes külsőségek között, hisz a kor protestáns gondolatvilágától nem volt idegen a mohamedánok megtérítésének eszméje. Miután tudásáról megbizonyosodtak, illetve megtanulta mindazt, amire szüksége lesz mint prédikátornak, Melius Péter kézrátétellel felszentelhette, és erről egy írásos igazolást is kaphatott.⁶ Ezután a török területektől távolabb eső Szepsibe ment, ami csakis az akkoriban alakuló kassavölgyi seniorátus és annak seniora, Károlyi Gáspár beleegyezésével és tudtával történhetett. Galatai döntésének jelentőségét mutatja, hogy éppen ide került – utódai között e gazdag mezővárosban megtalálhatjuk Paksi Cormacus Mihályt és Szikszai Siderius Jánost.⁷

A szűkös adatok és a belőlük adódó következtetések a török-magyar érintkezések példa nélkül álló epizódját világítják meg. Egy főrangú renegát (nem magyarból lett törökké, hanem fordítva) helvét irányú prédikátor lett a hódoltsághoz még így is túl közeli Szepsiben, s ott több mint tizenöt évig békésen viselte hivatalát, tökéletesen beilleszkedve Magyarországon, valamint Wittenbergben tanult társai közé. Ez még akkor is nagy teljesítmény, ha eredetileg keresztyén volt – kivételessége miatt érdemes arra, hogy feljegyezzük.

 

  1. Szepsi Laczkó Máté krónikája 1521 – 1624, In: Erdélyi történelmi adatok. III.k. Kolozsvár, 1858.18.
  2. SZEPSI LACZKÓ MÁTÉ Máté i.m. 28.
  3. Friedrich Adolf Lampe (Debreceni Ember Pál: Historia ecclesiae reformatae in Hungaria et Transylvania. Utreicht. 1728.214.
  4. Kemény Lajos: Abaúj-Tornavármegye története 1527 – 1648. Kassa. 1915. 60.
  5. Iklódi Miklós (Nicolaus Iclodi de Kutfei) 1578, november 6-án iratkozott be a wittenbergi  egyetemre, 1579-től 1580 májusáig Kassán volt magyar káplán, majd Szepsibe került, ahol 1583-ig tevékenykedett (1580-ban tévesen Mihálynak nevezik a források), a továbbiakban eltűnik a szemünk elől, csupán 1599-ben bukkan fel újra mint tállyai prédikátor. Szőlője volt Mádon, illetve később Baktán.
  6. 1568-ból adatunk van arról, hogy Lábnyomó Benedek egy hamisított Malius-féle felszentelési okmánnyal járta az országot, s még kassai magyar prédikátor is lett. (Adalékok Zemplén Vármegye Történetéhez  1910. 355 – 356.
  7. Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. 3. jav. és bőv.kiadás. Bp.1977. 451.543.
|
Készítette: refszepsi.sk
|