Igét hirdet Nt.Molnár Árpád
Alapigénk első felében Pál okos istentiszteletre biztatta olvasóit. Istent okosan tisztelni testünk odaszánásával, azaz önmagunk, teljes életünk odaáldozásával lehet csak. Minden más szócséplő színjáték, amiből nem származik sem erő, sem tartás. Ez az odaszánás azonban csak akkor megy nekünk, ha az Isten irgalma – mindaz, amit Jézus Krisztusban értünk megtett – oly annyira megfog bennünket, úgy magával ragad, hogy azt szívünkbe zárjuk, és hála ébred bennünk Isten iránt. Ez esetben viszont már nem teher, nem kényszer az Istennek való odaszánásunk. Elég a kérés, az egyenes testvéri tanács is ahhoz, hogy „élő és szent áldozatul” odaadjuk magunkat az Isten szolgálatára.
Mai igénkben ennek a megszentelt életmódnak a másik oldalát láthatjuk. Mint ahogy minden érmének két oldala van, a keresztyén ember odaszánt életének a másik, velejáró oldala az, amit az apostol így mond: „…ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.“ (Róm 12, 2).” (Molnár Árpád)
){kind=link}