IMÁDSÁG

Mennyei Édesatyánk! Köszönjük a megtartatást az egyre veszélyesebbé váló világunkban, köszönjük, hogy élünk, mozgunk és vagyunk. A te gondviselő szereteted jele ez is.
Szólj hozzánk Urunk, szólj most, amikor minden oly bizonytalannak és múlandónak, törékenynek látszik az életünkben és világunk történéseiben.
Győzz meg bennünket bűn, igazság és ítélet tekintetében; hogy ne maradjunk bűneinkben, keressük és kövessük országodat és igazságodat; hogy megerősödjünk a Benned vetett hitben, és elkerüljük így az ítéleted.
Köszönjük, hogy hűséged irántunk hűtlenkedéseink ellenére sem változik. Köszönjük ennek bizonyítékát: a mi Urunk Jézus kereszthalálát és feltámadását.
Könyörülj, hogy ne vegyük félvállról. Úgy taníts bennünket most is, az életveszélyes járvány idején – amikor testben nem, csak lélekben lehetünk együtt –, hogy írott Igéd és annak magyarázata váljék számunkra élő és személyes üzenetté, amely bűnbánatra sarkall, eligazít, bátorít, és bölcsességet ad. S add ezt a bölcsességet a nemzeti ünnepen is, hogy egyenként és nemzeti közösségként is szíved szerint való döntéseket tudjunk hozni a legfontosabb kérdésben: rabok legyünk vagy szabadok?! Jézus nevében kérünk, hallgass meg. Ámen.

„Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket fogja gyűlölni, a másikat pedig szeretni, vagy az egyikhez ragaszkodik majd, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.” (Mt 6, 24)

„Nem lehet egy fenékkel két lovat megülni.” – mondj a magyar közmondás. Ennek a cseh és szlovák megfelelője pedig így fogalmaz: „Nem lehet egyszerre két széken ülni.” A német is hasonló: „Nem lehet egyszerre két lakodalomban táncolni.” Miért? Mert „aki két székre ül, hamar leesik.” S folytathatnánk a sorát azoknak a közmondásoknak, amelyek találóan fejezik ki azt az igazságot, miszerint nem lehet egyszerre két dolgot csinálni.

1.A keresztyén ember ezen felül még tovább megy. Szent makacssággal kutatja azt is, hogy mi az, amiben Jézusnak ez a tanító szava mélyebbre ás, mint a népi bölcsesség. Jézus tanítása ugyanis az emberi élet legfontosabb területeit érinti. Az élet és halál kérdéseire irányul. A lét és nemlét kérdéseire. Miben más itt Jézus szava, mint a népi bölcsesség? Miről szól?
Arról, hogy kinek szolgálok. Ki az én életem Ura, és ki nem az. Kire hallgatok inkább: Istenre vagy az emberekre?
Jézus itt a két úrnak való egyidejű szolgálat lehetetlenségére hívja fel a figyelmet. A szolgálat szó itt nem egyszerű szívességtételt, jóindulatú gesztusokat jelent, hanem a rabszolga kötelességét. Az úr itt tulajdonosa, gazdája a szolgának. Ezért, ha az egyik gazdámat szeretni fogom, a másikat ezzel elárulom, vagyis ezzel kinyilvánítom vele szemben a megvetésemet. Azt, hogy kevesebbnek tartom, kevésbé értékelem. Bibliai értelemben ez a gyűlölet jelentése. Ha az egyikhez csatlakozom, a másikat szükségszerűen megtagadom, elhagyom. Ebben a kérdésben nincs is-is, csak vagy-vagy. Jézus ebben nem ismer megalkuvást.
Mennyi elvtelen kompromisszum fájdalmas következményeitől kímélnénk meg magunkat, ha komolyan vennénk ezt a jézusi vagy-vagy-ot?! Elsősorban a bűn kérdésében. Mert „…aki bűnt cselekszik, az a bűn rabszolgája.” (Jn 8, 34) – mondja Jézus. Ebből következik aztán minden egyéb rabság is: a korszellemtől, többségi véleménytől, elvárásoktól való függés, a rossz szokásoktól, ételtől, italtól való függés, a minden áron való sikertől, érvényesüléstől való függés, stb. Nekünk kell választanunk: Jézus vagy minden más.

2. Jézus azt is elárulja, hogy ki az, aki oly nagyon pályázik a figyelmünkre. Ki az, aki – mint a kakukkmadár – szívesen kitessékelné, végül kiebrudalná Istent az Őt megillető helyéről az ember szívében, és elfoglalná azt. Ez a valaki a mammon. Ki, helyesebben mi is ez a mammon? Lefordítva a gazdagságot, vagyont jelentett ez a szó Jézus korában. S hogy miért láttatja Jézus a vagyont rabszolgatartó úrnak? Mert igencsak fondorlatosan, álnokul és észrevétlenül képes a gyenge embereket az ujja köré csavarni, oly módon, hogy észre sem veszik, már rabszolgaként szolgálják. S közben még jó ideig képesek álltatni is magukat, hogy őket semmi sem lepheti meg, nem oly ostobák, hogy hagyják magukat megkötözni holmi megfogható, számolható földi javakkal. A mammonnak éppen ebben a tulajdonságában rejtőzik az álnok volta.
A gazdagságnak ez a természete bújik meg a vagyonelosztás miatti haragtartás mögött testvérek, rokonok között, de ez áll az országvezetők felelőtlensége mögött is, amikor évtizedekig hanyagolják az egészségügyi ellátás korszerűsítését, s amikor kiüt a járvány, akkor derül fény a mulasztásokra. Jó, ha ismerjük a mammon jellemét, s időben leleplezzük, hogy be ne hálózzon.

3. A vagyon viszont tehet jó szolgálatot is. A gazdagság jó ügyeket is támogathat. Számos gazdag ember óriási mértékben bizonyította jótékonykodását. Az, hogy milyenné válik a vagyon, hogy szóhoz jut-e álnok természete vagy pedig hasznos és áldott szolgává válik, leginkább a hozzáállásunktól függ.
Nos, erre figyelmeztet minket az Úr Jézus. Vigyázzatok! Létezik egy valóság, amely jó szolgálatot lehet, de ugyanúgy le is igázhat. S ha ez utóbbi megtörténik, már egyszerűen nem lesztek képesek Istent is szolgálni. Őt a második vagy a sokadik helyre szorítjátok. És Ő ezt nem viseli el. Az Ő tiszteletébe nem fér bele a kétfelé sántikálás, a „vegyespártiság”! Egy szólásmondással tudjuk ezt ismét összefoglalni: „Nehéz becsületesen élni, de csak úgy érdemes.”
Hogyan akarunk élni? Becsületesen, egy Urat szolgálva, vagy megalkuvóan, s végső soron rabbá válva. A többségnek engedve, az érvénysülés oltárán feláldozva Istentől kapott, örökölt lelki-szellemi értékeinket, vagy Krisztust szolgálva szabadon, és vállalva Őt is, és Vele együtt a keresztyén és magyar identitásunkat, méltóságunkat. Március 15. hőseitől ezt a vállalást, ezt a szent „együgyűséget” is tanulhatjuk. Ámen.

Imádság:
Mennyei Édesatyánk! Szeretnénk megérteni akaratodat ebben a helyzetben is, amikor tele vagyunk aggodalmakkal, nehéz gondolatokkal! Szeretnénk jó döntéseket hozni akkor, amikor nagy körülöttünk a bizonytalanság és a tanácstalanság.
Beismerjük, hogy aggódunk szüleinkért, gyermekeinkért, magunkért, másokért, országunkért, és az egész világért. Érzékeljük, hogy milyen törékeny cserépedény az ember élete és biztonsága. Látjuk, hogy életünk milyen kiszolgáltatott, s mennyire nem számol a Te normáidat nem tisztelő életmód következményeivel.
Kérünk, Te adj nekünk bölcsességet! Először a felelős vezetőknek, hogy ne külső érdekek alapján, ne a mammon bűvöletében hozzanak döntéseket. Nekünk pedig adj irántuk bizalmat! Külön kérünk az orvosokért, az ápolókért, a rendőrökért, a köztisztviselőkért. Adj erőt, bátorságot és türelmet azoknak, akik a testünk-lelkünk épségét szolgáló rend fenntartásán és a gonosz megfékezésén fáradoznak!
Kérünk, állítsd meg azokat, akik a mammon rabjaiként most mások félelmét és kiszolgáltatottságát önző haszonszerzésre használják! Ne engedd, hogy a bizalmatlanság megmérgezze kapcsolatainkat!
Bölcsességet kérünk magunk számára is! Hogy egyedül Téged szolgáljunk, és a te szíved szerint hozzunk döntéseket a mindennapokban, elkerüljük a kétségbeesést és a felelőtlenséget! Ezt a bölcsességet kérjük most a szabadságharcra emlékező magyarság számára is; hogy Veled, Benned és Általad újra egymásra és önmagunkra találjunk. Szeretnénk ebben megérteni a Te jó, és mindenre elégséges akaratodat!
Kérünk, vigyázz most szüleinkre, gyermekeinkre, ránk, s mindenkire, akit szeretünk, s azokra is, akiket nem tudunk szeretni! Légy azok mellett, akik naponta szembe néznek a betegséggel, a halállal!
Add, hogy múljon el minél előbb a járvány, s ha elmúlik, bölcsebben éljünk majd s felelősebben. Add, hogy jobban szeressük majd egymást, s még inkább keressük a Te akaratodat! Ámen.

Nt.Molnár Árpád